Van élet az élet után...

Hazamentem magamba roskadva, hogy soha többet nem randizom senkivel, ki is vettem néhány filmet és elkezdtem nézni őket.

Azért egy kis idő elteltével felvitt a kíváncsiság az LB-re. Persze rögtön megint villogott mindem, levelek, üzenetek tömkelege. Pár perc után kedves üzenet B-től, hogy már várt rám, sikerült megtalálnia a wiw-en is, és jót röhögött az ott található pozíciómon.

Pár órányi levelezgetés után felmerült az összefutás lehetősége és kiderült, hogy kb. 2 saroknyira lakunk egymástól... mondta, hogy látogassam meg, én meg közöltem, hogy csak a harcimacskám védelme alatt vagyok hajlandó közelíteni... belement.

Fogtam C-t beraktam a táskába és mentünk... a macs rettentően élvezhet a helyzetet, fel-le rohangált folyamatosan, én meg kellemesen elbeszélgettem az időt B-vel, és megnyugodtam, hogy vannak még normális pasik is a világon, max. nem tetszenek. :-)

Kb. 1 órányi vendégeskedés után becsomtam Cicát és mentünk haza aludni... vicces nap volt... :-)

Szombat délelőtt kellemes levelezésbe keveredtem egy úriemberrel, akivel már napok óta folyamatos levélváltásban voltunk, és megkérdezte, hogy van-e kedvem egy rövid időre összefutni vele.

Mit veszíthetek? - gondoltam, nyilvános helyen bántani nem tud, amúgy mert kifejezetten kedvesnek és megértőnek tűnt... egészen a találkozóig...

Mammmut II. sokan vannak, látom, hogy ott nézelődik, odalépek hozzá, köszönés és keresünk egy asztalt... már akkor furcsán viselkedik. Iszonyúan el van repülve magától, mert ő a pénzügyi atyaúristen annál a nagy svájci cégnél. Csak a golf, a lovaglás és a kardozás érdekli, mert az olyan elegáns.

Fél óra rettenet... rendelünk valamit, hosszú percekig nagy hallgatások, egyik cigiről a másikra gyújt, óriásiakat ásítozik bele a nagyvilágba, én már azt is bánom, hogy megszülettem...

Megmentem a helyzetet, felajánlom neki, hogy menjen csak haza pihenni. Ő még felajánlja, hogy hazavisz, amit el is fogadok, mert hideg van odakint, majd búcsúzásnál bocsánatot kér a fáradtságáért, én meg mondom, hogy semmi gond - végre megszabadultam tőle, ezért van bocsánat...

Hát megtört a jég, úgy döntöttem nem sajnálom tovább otthon egyedül magam, vessük be magunkat újra a köztudatba...

Visszajelentkeztem az LB-re és elndult a levél és statiáradat... Szokás szerint jött néhány üzenet a "régi jó ismerősöktől" is, akik azóta is ugyanúgy űzik a nagyüzemi szédítést... :-)

Sok új arc is van, persze sok a lehetelen alak, de vannak használhatónak tűnő projektek is.

Csajszikám közben megbetegedett, elkaptam én is, de ő elutazott nagyihoz gyógyulni és ott is maradt, így szabaddá vált a pálya a pasizásra. :-)

Mivel tegnap kiderült, hogy ma nem lesz ovi (alkotó nap = értekezletek) miatt, szabin voltam és Rékáztam.

Délelőtt végre visszekerült a konyhaszekrényem a helyére, most úgy érzem, hogy keringőzni lehetne a konyhámban! Ebéd után kiügettünk a vonatos játszóra, utána pedig elmentünk fodrászhoz és levágattam a Réka haját, hogy ne legyen gond az uszodás hajszárítással.

Utána még visszanéztünk a játszóra és utána haza, mert jött hozzánk a Livike egy kis megőrzésre, Tesóméknak volt vmi megbeszélése és nem tudták hírtelen "eladni" a gyereket. szóval megint úgy néztem ki, mint egy 2 gyerekes anyuka, kezd összecsiszolódni a két lányzó, már egész jól elvannak együtt.

 

 

A tegnapi napot sikerült túlélni, bár rettegtem a változástól, a jelek szerint semmi okom az aggodalomra. A Kiscsaj mosolyogva szaladt elém nyakig sütisen, mert az egyik gyerkőcnek szüli vagy névnapja volt és vittek be sütit.

Nóra néni (az ovónője) azt mondta, hogy nagyon aranyos volt a Réka, abszolút nincs vele baj, mindenben akítvan részt vett, mesélt neki egy csomót, és kinézte párjául a csoport legrosszabb fiúját, aki a "kezei alatt" egész jól viselkedett.

Ebéd után behoztam az irodába. mert volt még dolgom, de baromira nem bírt magával Művésznő drága, így idővel kénytelenek voltunk hazatávozni.

Este 8-kor ki is dőlt a fáradtságtól, így nyugodtan olvashattam este tovább az 1991-es naplómat... nyelvvizsga, szalagavató és Laci minden mennyiségben, tiszta lányregény.

Nem sokat aludtam éjszaka, nagyon izgulok az új ovi miatt... Kiscsaj egész simán kelt hajnalban, attól féltem, hogy rosszabb lesz a helyzet, de az első akadály legyűrve. Exem reggel időben ideért, így viszonylag nyugodt tempóban és időben landoltunk az új oviban.

Az igazgatónő fogadott minket, és megmutatott mindent, a Kiscsaj ovónője még nem volt bent, csak a másik csoportéval találkoztunk, szimpatikus volt mindenki. A csoportban most 9-en vannak, ebből 3 lány, ez biztos tetszeni fog a Rékusnak. Viszont van 2 kisfiú, akik elég problémásnak tűnnek, remélem, ez nem fog rosszul hatni rá.

Gombócban van a gyomrom, félek most ettől a váltástól, nem elég, hogy elköltözött az apja, most a hőn szeretett ovijából is elhoztam, nem fogja látni nagy szerelmét, a Milánt sem. Az eszemmel tudom, hogy jól tettem, mert szüksége van azokra a fejlesztésekre, amiket itt mind megkap majd, de sajnálom, hogy kirángattam a megszokott és szeretett környezetéből.

Ráment néhány órám a katicázásra... az ovi kérésére minden ruhába valahogy be kell illeszteni a beazonosítható feliratot vagy jelet. A nagy ruhákkal még OK, de egy bugyicimkére nem tudom, hogy lehetne ezeket az infókat ráilleszteni. Gyerekkoromban Svédországból kaptunk névre szóló cimkéket, amiket az anyukám bevarrt minden ruhámba, de akármennyire is keresem, nem találok semmi olyan céget, amelyik 1000-nél kevesebb darabot is bevállal, és még azt sem tudom, hogy mennyiért?!

Miközben az exem cuccait pakoltam össze bőszen, a dobozok mélyéről előkerültek a tinikorban írt naplóim. Hihetetlen így 15 év távlatából visszaolvasni a szerelmi vergődéseimet. :-)

Ahogy olvastam, teljesen előjöttek a korábbi emlékek, bár sok emberhez már nem tudtam arcot társítani, inkább csak a tetteikre, vagy mondataikra emlékszem, valószínűleg simán elmennék mellettük az utcán.

Így utólag olvasva nem is értem, hogy minek voltam annyira jókislány annak idején, hogy mennyi "lehetőséget" hagytam ki azért, mert épp valamelyik reménytelen szerelmem után epedeztem, miközben hülyére sajnáltam magam; csoda, hogy túléltem! :-)

Próbáltam az iwiw-en is megkeresni mindenkit, de sokaknak egyáltalán nem emlékszem a vezetéknevére.