Szombat délelőtt kellemes levelezésbe keveredtem egy úriemberrel, akivel már napok óta folyamatos levélváltásban voltunk, és megkérdezte, hogy van-e kedvem egy rövid időre összefutni vele.
Mit veszíthetek? - gondoltam, nyilvános helyen bántani nem tud, amúgy mert kifejezetten kedvesnek és megértőnek tűnt... egészen a találkozóig...
Mammmut II. sokan vannak, látom, hogy ott nézelődik, odalépek hozzá, köszönés és keresünk egy asztalt... már akkor furcsán viselkedik. Iszonyúan el van repülve magától, mert ő a pénzügyi atyaúristen annál a nagy svájci cégnél. Csak a golf, a lovaglás és a kardozás érdekli, mert az olyan elegáns.
Fél óra rettenet... rendelünk valamit, hosszú percekig nagy hallgatások, egyik cigiről a másikra gyújt, óriásiakat ásítozik bele a nagyvilágba, én már azt is bánom, hogy megszülettem...
Megmentem a helyzetet, felajánlom neki, hogy menjen csak haza pihenni. Ő még felajánlja, hogy hazavisz, amit el is fogadok, mert hideg van odakint, majd búcsúzásnál bocsánatot kér a fáradtságáért, én meg mondom, hogy semmi gond - végre megszabadultam tőle, ezért van bocsánat...
Életem legrosszabb randija
2007.01.29. 14:36 | szinglimama | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szinglimama.blog.hu/api/trackback/id/tr9131922
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
