Miközben az exem cuccait pakoltam össze bőszen, a dobozok mélyéről előkerültek a tinikorban írt naplóim. Hihetetlen így 15 év távlatából visszaolvasni a szerelmi vergődéseimet. :-)

Ahogy olvastam, teljesen előjöttek a korábbi emlékek, bár sok emberhez már nem tudtam arcot társítani, inkább csak a tetteikre, vagy mondataikra emlékszem, valószínűleg simán elmennék mellettük az utcán.

Így utólag olvasva nem is értem, hogy minek voltam annyira jókislány annak idején, hogy mennyi "lehetőséget" hagytam ki azért, mert épp valamelyik reménytelen szerelmem után epedeztem, miközben hülyére sajnáltam magam; csoda, hogy túléltem! :-)

Próbáltam az iwiw-en is megkeresni mindenkit, de sokaknak egyáltalán nem emlékszem a vezetéknevére.